Cikk 0

Rádiós műsorvezető. Nekem a szerelem a rádiózás iránt 1997-től ered. Ekkor kerültem be először egy rádió mikrofonja mögé és valahogy itt ragadtam. Pedig az eredeti tervek még akkor tinédzserként másképp néztek ki: gondoltam programozó leszek vagy űrhajós. Igaz az utóbbi kapcsán akkor még nem gondoltam, hogy kizáró tényező lehet a repüléstől való rettegés. Egy rádió stúdiója pedig nem is véletlen, hogy csábítóan hatott. Hiszen olyan volt, mint egy űrhajó a sok berendezéssel, illetve a világító gombokkal felszerelt keverőpulttal. Ezek összessége, meg az, hogy mindig szerettem beszélni, eldöntötte a sorsomat. Az Ozone FM-nél is rájöttek hamar arra, hogy a reggeli kelés és én nem vagyunk igazán jó viszonyban, így kerültem a délutáni sávba. Az Ozone Jam-ben együtt nyomhatjuk végig a melóidőt, autózhatunk egyet, vagy éppen szelíden eltölthetünk egy laza délutánt otthon. A helyszín igazából nem lényeg, hiszen a hamisíthatatlan mai slágerek, a sztárok pletykái bármikor és bárhol jól jönnek. A kívánságműsorban pedig talán az a legjobb, hogy sokan nemcsak dalt kértek, hanem üzentek is, vagy pl. szerelmi ügyben burkoltan tanácsot kértek. Ha ilyenkor tudok ötlettel szolgálni az a legjobb érzés! A barátaim szerint tipikus, jó értelemben vett “rosszfiú” vagyok. Igaz, a foci nem érdekel, de szerelmese vagyok az erősebb kocsiknak és imádok vezetni. Állandóan bulizni, fesztiválozni járok, bele vagyok esve mindenbe, ami amerikai és bírom a helyes és jófej csajokat (és nagy mák, hogy úgy néz ki ez kölcsönös). Ezek mellé társul, hogy délelőtt 10 előtt nekem nem létezik a világ, de nem is ér véget hajnal 3-nál hamarabb. Úgy szép az élet, ha zajlik, nem? Ha igen, akkor nyomjunk együtt minden délutánt az Ozone FM-en, 14 órától kapcsoljuk turbóra a munkaidőt!