A felépülés fellegvára

Amikor a párom nagybátyját felkértük segíteni az építkezésen, fény derült néhány égető problémára. Csak nem az építkezéssel kapcsolatban. Egészen pontosan az említett nagybácsiról van szó. Meg az ő kétségbeejtő kapcsolatáról a sörrel.

Nem telt el úgy nap, hogy ne azzal indította volna, s ne azzal zárta volna a napot. Tudtuk, hogy nagy bajban van. Családapaként és férjként nehéz volt látnunk, hogy ennyire fontos számára az alkohol. A nehézség abban rejlett, hogy elérjük azt, ő se szimpla italként tekintsen a sörre, és felismerje, hogy nem egészséges szokás minden nap több dobozzal is meginni.

Minden erőnkkel ezen voltunk, hiszen tudtam, hogy a felépülés első lépése a beismerés. Lassú folyamat volt, de nem adtuk fel. Nem volt reménytelen az eset, hiszen egy jószívű, kedves emberről van szó. Akkor már tudtam, hogy egy rehabilitációs intézet kellene ahhoz, hogy ki tudjon mászni ebből a gödörből.

Hosszú mérlegelés után találtam rá a Felépülők Családi Felépülési Központra. Tudtam, hogy magánellátásban gördülékenyebben kerülhet rá a jó útra; és ez a családi vállalkozás mondhatni egy igazi misszió – tulajdonképpen ez fogott meg a helyben.

Az alapvető információik alapján végtelenül bizakodóvá váltam. Egy 28 napos bentlakásos felépülési programot kínálnak. Az élethosszig tartó józanság elsajátítása, illetve az abban rejlő boldogság megtalálása az, ami a célját képezi programjuknak. Mindezt úgy, hogy olyanokkal konzultálhat az alkoholbeteg, akik ugyanúgy megjárták ezt a poklot azelőtt. Természetesen tanult addiktológusok működnek közre a program alatt, de amit én is elengedhetetlennek találok a felépüléshez vezető út során, az a sorstársakkal való kapcsolatba lépés. Mindezt megtehette rokonunk is a Felépülők Családi Felépülési Központ rehabilitációs intézetében Szőcön.

Az egész egy állapotfelméréssel kezdődött, ami elérhető Budapesten is. Itt arról döntöttek a hozzáértők, hogy szüksége van-e Nagybácsinak (most szeretném őt így nevezni) a kezelésre, és ha igen, egészen biztosan náluk lesz-e a legjobb helye. Legnagyobb megkönnyebbülésemre úgy döntöttek, hogy szeretnének és fognak tudni együtt dolgozni vele, és elindult a beköltözési procedúra. Abban az esetben, ha úgy ítélnék meg, hogy a beteg bármely oknál fogva nem tőlük kapná meg a számára legmegfelelőbb megoldást, feltétlenül segítenek egy arra alkalmasabb intézmény ajánlásával.

Ez a rehabilitációs intézet minden várakozásomat felülmúlta. Gyönyörű, csendes környezetben helyezkedik el. Egy percig sem kellett aggódni, hogy bármi Nagybácsi nyugalmára törne a felépülés során. Minden nap lehetősége volt a természetben sétálnia, friss levegőhöz jutnia, ami szintén nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtalálhassa a mindennapi életben rejlő derűt.

A program egész ideje alatt egyéni konzultációs időket biztosítottak. Az alapellátásba egyébként is beletartozik a személyre szabott és a kiscsoportos terápia. Szünet nélkül szakemberek álltak rendelkezésükre a bentlakóknak, sosem hagyták őket magukra egy pillanatra sem. Ezt úgy értem, hogy bármikor volt kihez fordulniuk, ha szükségük volt rá. A támogató programok között szerepeltek a célzott szabadidős programok is, Balaton-felvidéki kirándulásokat is megejtve.

Fontos szempont az is, hogy a bentlakás egész ideje alatt teljes ellátás jut a betegek részére: kaptak reggelit, ebédet, vacsorát. Különféle szabadidős tevékenységek közül is bőven lehet válogatni. Az igazán pontos adatokért mindenképp látogassatok el a rehabilitációs intézet honlapjára, ahol e-mail címet, telefonszámot és hely adatokat is könnyen megtaláltok kérdés esetén.

A bentlakás alatt Nagybácsinak szigorú napirendet kellett betartania, és mindig keményen figyelembe kellett vennie a felállított keretrendszert. Mindemellett azonban empátiával, segítőkészséggel, alázatosan fordultak hozzá, így sosem menekülni, hanem napról napra jobb emberré szeretett volna válni. Sosem siettették, a Felépülők rehabilitációs intézetében pontról pontra, kis lépésekben, ráérve haladnak a program beteljesítésének érdekében.

Miután Nagybácsi eltöltötte ezt az időt a szőci intézetben, úgy éreztem, hogy sokkal jobban önmagává vált, és jobban szeretett élni, mint előtte bármikor. Néha felnézek a felepulok.hu oldalára a kliensek üzeneteit olvasgatni hálatelt szívvel, könnyekkel a szememben.